TESZ-VESZ TAVASZ
Mit is takar ez a kifejezés? - teszik fel a kérdést sokan, ha meghallják a program címét. A mozaikszó nagyon beszédes, magában foglalja a tevékenység célját, lényegét, üzenetét, ami nem más, mint: TÖBBEN EGYÜTT SZABADON VALAMI EGÉSZEN SZOKATLANT TENNI, ADNI, VÁLLALNI, ALAKÍTANI SZERETETBŐL.
A Szeged-Csanádi Egyházmegyében harmadik éve kerül sor erre a segítő hétvégére, erre az önkéntes akcióra, amikor szociális és ökológiai jellegű kezdeményezésekhez csatlakozhatnak az egyes települések fiataljai bevonva barátaikat, családtagjaikat. A cél: a jelentkező fiatalnak legyen valami ürügye, hogy kipróbálja magát: mit tud tenni a többiekkel együtt, egyfajta "buli", amitől azért kicsit élhetőbb lesz a világ.
2009-ben 19 településen 40 csoportban több, mint 500 önkéntes vett részt a mozgalomban. Idén a települések száma megközelíti a harmincat, körülbelül 60 tevékenységet jeleztek előre, a résztvevők száma meghaladja a kilencszázat.
Kunszentmártonban a KÉSZ a Szent Márton Plébánia segítségével koordinálja a programot. Nálunk is évről évre nagyobb a vállalkozókedv, egyre többen csatlakoznak hozzánk, mert segíteni jó dolog. S ha ehhez még jókedv is párosul, nem csak munka, hanem rendkívül élménydús, gazdagító szórakozás is a három napra tervezett tevékenységsor. Előzetes felmérések alapján 50 résztvevőre számítottunk, de ennél többen jöttek el. A legfiatalabb még épp csak iskolás, a legidősebb hetven éven felüli volt, s a legnagyobb öröm, hogy családok is bekapcsolódtak.
Első nap délután a múzeumba ment néhány fiatal, ahol az udvari foglalkoztatót takarították ki, készítették elő a vendégek fogadására. Közben néhány régi tárggyal is megismerkedhettek.
A hivatalos megnyitó és a munka dandárja 20-án szombaton volt a plébánia udvarán. S bár önkéntes és önzetlen akcióról volt szó, azért minden munkás méltó a jutalomra: ezúttal egy emblémás sapkát kaptak a résztvevők.
A lomtalanítást nagy lelkesedéssel végezte mindenki, de a legtöbb nevetésre a téglaadogató lánc kínált alkalmat. Az udvar közepén magasodó és még használható régi téglákat kellett ugyanis máshová átpakolni. A monoton és fárasztó munkát oldotta, hogy minden téglának nevet adott az indító, így kézről kézre járt a "bogaras" téglától kezdve a "szendvicstéglán" át a "krátertégláig" számtalan nevű régi tégla. Versek szavait is így adtuk kézről kézre, felhangzott a Nemzeti dal mellett az Anyám tyúkja is.
Ilyen jól még senkinek sem esett ebédre a zsíros kenyér vöröshagymával, vegyes savanyúsággal körítve, majd teával leöblítve. Természetesen a játék sem maradhatott el: a fiúk sose fáradtak, ha egy kis labdázásra, focizásra nyílik lehetőség.
A nap komolyabb részében az Alsó temetőben kerestük fel és tettük rendbe az egyházi sírokat, egy kis csapat pedig a Veres-kereszt környékét takarította meg. A templomtorony lépcsőinek portalanítását néhány szorgos kislány vállalta.
Vasárnap ebéd után a Fordulópont Lakóotthonba látogattunk el. Itt laknak azok a barátaink, akik enyhe fokban sérültek, de azért önellátásra képesek. Mint mindig, most is nagy izgalommal és örömmel fogadták a népes látogatócsapatot. Kis muzsikálás után többféle tevékenységet kínáltunk nekik: lehetett szélcsengőt vagy ablakdíszt fűzni gyöngyből, illetve vidám csoportos játékokban vehettek részt. Sokat nevettünk, szinte észre sem vettük, hogy már eltelt az idő, és igyekezni kell, nehogy lemaradjunk a záró szalonnasütésről. Mondanom se kell, a világ legfinomabb pirítós kenyerét, sült szalonnáját fogyaszthattuk el akkor késő délután.
Felidézve a három nap emlékét, az olykor ugyan lankadó, de el nem fogyó munkakedvet, a sok-sok kedves ugratást, tréfálkozást, a mély együttérzés jeleit, megnyugvással könyvelhetjük el, nem kell féltenünk a jövőt. Ha a fiataloknak értelmes célt, megvalósítható feladatokat kínálunk, örömmel élnek vele. Megtapasztalják, jó dolog, ha az őket körülvevő világ hasznára tudnak lenni. S akkor valóban kicsit szebb és élhetőbb lesz a világunk!
Tóthné Barna Mária
