Zarándoklat Máriaradnára
Pünkösd szombatján kora hajnalban gyülekeztünk templomunkban a Szent Ferenc oltár előtt, melynek tabernákulumát a radnai kegykép gyöngyökkel kivarrt másolata díszíti, hogy őseink példájára kérjük a Szűzanya oltalmát zarándoklatunkra. Igaz, mi nem gyalogosan, hanem kényelmes autóbusszal keltünk útra, de eleink buzgóságával, a közel négy órás utat végig imádkozva, énekelve, lelkileg felkészülten érkeztünk meg Radnára. Ott már csak ránk vártak. Miután beköszöntünk a kegytemplomba, elkezdődött az ünnepi szentmise. Pünkösdhöz méltóan öt nyelven hangzottak fel az olvasmányok, énekek, imák. Paptársaival együtt Zsolt atya áldoztatott, Kiss Zsolt (most már papnövendék) pedig a szentleckét olvasta fel. Mise után hagyomány szerint végigjártuk a kegytemplom fölötti keresztutat, ahol német, horvát és magyar nyelven idéztük fel Jézus szenvedéstörténetét. Természetesen megkoszorúztuk Szent Rókus szobrát is, melyet 1906-ban állíttatott a Balla család, és melyet a jó óteleki hívek újíttattak fel a II. világháború után. Ősi imádsággal, énekkel vettünk búcsút a kegyhelytől.
A délután már a világi értékek megismerésével telt el. Megkoszorúztuk azt a házat, ahol Kossuth Lajos búcsúzott el családjától 1849 augusztusában. Felkapaszkodtunk Solymos várához is, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a Maros völgyére. Lippán a város talán legrégibb emlékeit, a török bazársort néztük meg. Igazán megérdemelné, hogy méltóbban megőrizzék ezt a ritka épületegyüttest! Elköszönvén radnai-lippai kísérőnktől, Czernák Ferenc helytörténész úrtól, Vinga felé vettük az irányt.
A májusi kórustalálkozón ismertük meg a kis bolgár közösséget, s most viszonoztuk a látogatást. Olyan kedves fogadtatásban ritkán volt még részünk, mint Vingán. A gyönyörű neogótikus templomban a plébános úr bemutatta a várost, az egyházközséget, a templomot, majd a plébánia kis közösségi termében kávé, aprósütemény mellett kötetlen beszélgetésre is alkalom nyílt. De nem utasíthattuk vissza a bolgár közösség meghívását sem a Bolgárházba. Itt finom vacsorával vártak bennünket. Megindító volt hallani a kis közösség hányattatásait, tapasztalni a megpróbáltatások ellenére jelenlévő megtartó erőt. Több tánccsoportot, énekkart, színjátszókört működtetnek, járják a világot, s a valamikor magyar, most már sajnos inkább román többségű közegben megőrizték bolgár identitásukat, megtartották hitüket. Példaértékű ez az összetartás mindnyájunk számára.
Késő este hittel és élményekkel feltöltődve érkeztünk haza. A Szent Ferenc oltár előtt megköszöntük a sok-sok kegyelmet, melyet a nap során kaptunk.
Pintér Éva
Őseink imádsága Radnán a kegykép előtt (részlet)
Százezer templomnak üdvözlégy, Szentséges Szűz Mária, menny és föld királyné asszonya, radnai tündöklő csillaga. ... Leborulunk előtted, szegény zarándok fiaid. Tekints reánk, Radnának ékes lilioma! Íme, itt esedezünk, édes jó mennyei Anyánk, kegyelmeidért, mi nagy bűnösök. ... Tőled várunk vigasztalást, Radnának ékes szép csillaga, Szentséges szép Szűz Mária. ... Végy oltalmadba mindnyájunkat, édes jó mennyei Anyánk, Radnának szép csillaga, boldogságos szép Szűz Mária, most és halálunk óráján.
Ősi ima hazaérkezéskor (részlet)
Hálát adunk neked, mennyei Szűz Anyánk, mindazokért a kegyelmekért, melyekkel búcsújárásunk alatt bennünket elhalmoztál. Te adtad nekünk, Urunk, a malasztot, hogy zarándoklásunkat elkezdhessük, bevégzéséhez is isteni szereteted vezérelt. ... Boldogságos Szűz Mária, kinek tiszteletére tettük zarándoklatunkat, kért Szent Fiadat érettünk, hogy Szent áldásával és kegyelmével ellátva, az Ö imádásában és a Te tiszteletedben állandóan megmaradjunk. Végy pártfogásodba, Istennek Szent Anyja, s áldj meg mindnyájunkat.