Újra itthon

Elszármazottak találkozója 2010. május 1-jén

Egyházközségünk jubileumi évének legfontosabb célja, hogy felmutassuk értékeinket önmagunknak, szűkebb és tágabb környezetünknek, gazdagodjunk lelkiekben, erősödjenek közösségeink. Az év egyik legkiemelkedőbb ünnepére került sor a legszebb hónap első napján: hazahívtunk és hazavártunk mindenkit, aki Kunszentmártontól fizikai értelemben ugyan távol él, de gyökereit megtartva magát kunszentmártoninak vallja.

Több hónapig tartott az előkészítő időszak, amikor a neveket, címeket gyűjtöttük össze. Köszönetet kell mondanunk elsősorban a jó kunszentmártoni híveknek és mindenkinek, aki segítette ezt a kutatómunkát: a Városi TV, a Kunszentmártoni Hír-Lap, a Duna TV, a Magyar Katolikus Rádió munkatársainak - egyik vendégünk pl. épp ebből a rádióból értesült a találkozóról és jelentkezett a felhívás hallatán. Több száz meghívót küldtünk szét az ország és a nagyvilág sok-sok pontjára, s biztosan kimaradtak még néhányan, akikről nem volt tudomásunk. Tőlük elnézést kérünk, és reméljük, a következő alkalommal őket is köszönthetjük a találkozón.

Az utolsó néhány hétre jutott az előkészületek dandárja. Mint ahogy már annyiszor, most is megmutatkozott az összefogás ereje. Kérésünkre közel ötvenen vállaltak önkéntes munkát a legkisebbektől a legidősebbekig, a borítékok megcímzésétől kezdve a háziasszonyi teendőkig. Senki sem érezte tehernek, örömmel, mosolyogva készült mindenki. Próbakő volt ez egyházközösségünk életében. Azért is tartottuk és tartjuk ma is fontosnak ezt az alkalmat, mert a szervezés kezdetétől a nap lezárásáig és azon túl is érződött valami, egy óriási erő, ami megkülönböztet minket másoktól, s amit Jézus a legfőbb parancsban így fogalmazott meg számunkra: "Arról ismerje meg mindenki, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt." Nagy öröm, hogy ezt tudtuk kifelé is sugározni.

Hogyan? Őszinte szeretettel fogadtunk mindenkit a templom előtt, a regisztrációkor egy kis ajándékcsomaggal, olyan apróságokkal, amelyek Kunszentmártont jelentik. A bensőséges, emelkedett hangulatú szentmise után a plébánia udvarán felállított sátrak alatt családias hangulatban költhettük el az ebédet. Itt városunk polgármesterével is találkozhattak vendégeink, ki-ki felidézhette emlékeit, megoszthatta gondolatait másokkal, hosszú évtizedek után gyerekkori pajtások találkozására is sor kerülhetett. Délután nem kis büszkeségünkre megmutathattuk a Helytörténeti Múzeum és a Bartók Béla Terem kincseit. Köszönjük az ott dolgozók szívélyes kalauzolását.

Az egész napot valami szavakkal alig megfogalmazható emelkedettség hatotta át. Bizony, ez a nap összehozta a távolba szakadt barátokat, ismerősöket. Száznál többen fogadták el meghívásunkat. Volt, aki Ausztráliából vagy a közeli Ausztriából jött haza, vagy Mezőkövesdről, Salgótarjánból, Pécsről, a nyírségi Ajakról, Nyíregyházáról, Debrecenből, Kecskemétről, de legtöbben Budapestről, Szegedről érkeztek. Szegeden már működik is a kunszentmártoniak baráti köre, Budapesten ennek a találkozónak a hatására látszik szerveződni hasonló közösség. Most már tudjuk, hogy összetartozunk, számíthatunk egymásra.

Befejezésül álljon itt egyik vendégünk levelének részlete:

"Hálás visszaemlékezéssel s szívből jövő baráti szeretettel szeretnénk megköszönni azt a sok kedvességet, amellyel ezt az igazi felüdülést jelentő rendezvényt megszervezték és lebonyolították. Azt hisszük, hogy még sokáig elkísér bennünket az otthon melege, amelyet szülőhelyünk sugároz még évek távlatából is, különösen, ha az otthoniak most is szeretettel fogadnak bennünket. Már a regisztráció során éreztük, hogy hazajöttünk, s mikor a templomi köszöntő szavak után fölzúgott a csodálatos orgona, egyszerre éveket visszafiatalodva átadtuk magunkat az örömünnep hangulatának. Ez a csodálatos Isten-háza - nem csak méreteiben, hanem évszázados kulturális emlékeivel - méltó keretet adott az egész rendezvénynek.

Személyesen tapasztaltuk, hogy családunk, őseink emléke még most is elevenen él a városban maradt és elszármazott barátaink között. Az ő emlékük s itt levő síremlékeik bennünket is köteleznek az elhivatottságra hitünk és országunk iránt.

Szívből kívánjuk plébános atyának, hogy sokáig vezesse híveit, gyarapítsa az egyházközséget Isten és hazánk dicsőségére. Kérjük, szíveskedjék tolmácsolni köszönetünket mindazoknak, akik ennek a csodálatos és emlékezetes napnak a megrendezésében közreműködtek.

Abban a reményben búcsúzunk, hogy továbbra is osztozhatunk sikereikben, amelyhez kedves mindannyiuknak jó egészséget kívánunk.

Budapest, 2010. 05. 04. Kovács Sándor építészmérnök és testvérei"

Köszönettel tartozunk mindazoknak, akik segítségünkre voltak a találkozó zavartalan lebonyolításában: a Karmelita Rendháznak, a Városgondnokságnak, a Polgármesteri Hivatalnak, a Lovas Egyesületnek, a Művelődési Központnak, a Helytörténeti Múzeumnak, a Polgárőrségnek, Benke Tibornak, Varga Andrásnak, Imrei Istvánnak és a sok-sok névtelen segítőnek. Reméljük, a későbbiekben is számíthatunk rájuk közösségünk, városunk érdekében.

Tóthné Barna Mária

vissza a Fotóalbum 2010 oldalra...