A III. Családi Napról
Akik a templomból, esetleg csak látásból ismerik egymást, a köszönésen kívül talán még soha nem beszélgettek, most leülhettek egymás mellé, és elmondhatták örömeiket, bánataikat, kicserélhették tapasztalataikat a mindennapi életről, a gyereknevelés örömeiről, nehézségeiről. Közben elkészült egy-egy papírvirág, poháralátét. A gyerekek gyönyörű képeket festettek üvegfestékkel, Kissné Lele Tünde és Popovicsné Radics Olga tanító nénik pedig a kis arcocskákat varázsolta cicává, nyuszivá, pókemberré és más mesehőssé. Melinda Csodapatikája sokunknak adott hatásos gyógyírt bajainkra. Volt, aki ennek köszönhetően le tudta győzni szorongását, félelmeit, s még a toronyba is fel mert kapaszkodni, mert megkapta a "bátorság-pirulát".
A gyerekek és a vállalkozó kedvű, régebb óta gyerek felnőttek jópofa vetélkedőkön mérhették össze ügyességüket. A teljesség igénye nélkül néhány feladat: lehetett kártyavárat építeni, célba dobni, megismerkedhettünk a lábcsúzlival (bizony nem is volt könnyű beletalálni a béka szájába!), csipeszekkel kellett teleaggatni az egyik csapattag fejét, s a pontszámot a csipeszek száma döntötte el. S közben egyre ínycsiklandozóbb illatok jelezték az ebéd közeledtét: két apuka, Imre László és Balla Károly bográcsban főzte a világ legfinomabb paprikáskrumpliját. Nagy élményt nyújtott ebéd után az elmaradhatatlan sétakocsikázás. A kocsin kényelmes ülést biztosítottak a szalmabálák, sajátos hangulatot adva az utazásnak.
Nagy örömöt jelentett mindannyiunknak, hogy a Fordulópont Lakóotthon kedves lakói Gollerné Miháczi Erzsébet tanárnő kíséretével elfogadták meghívásunkat, és láthatóan jól érezték magukat. Várjuk őket más rendezvényünkre is.
Reméljük, hogy azok, akik először lépték át a plébánia és a templom küszöbét, nem utoljára tették meg ezt a lépést. Megtapasztalhatták a teljes elfogadás örömét, a nyitottságot, azt hogy a jó Isten úgy szeret bennünket, ahogy vagyunk. Ezen a napon mindent áthatott a szeretet, a vidámság, a jókedv. Odafigyeltünk egymásra, s remélhetőleg eleget tettünk Szent Ágoston kérésének: "Szeressük embertársunkat vagy azért, mert jó, vagy azért, hogy jó legyen."
Tóthné Barna Mária
