Ismét búzaszentelés a határban
A II. világháború előtt - mint ahogyan az ország nagy részén -, Kunszentmártonban is körmenettel vonultak ki a hívek a település közelében lévő búzatáblához, hogy elvégezzék a több évszázados hagyományokkal bíró búzaszentelési szertartást Szent Márk evangélista (április 25.) napjához legközelebb eső vasárnapon. Mintegy hatvanévnyi kényszerű szünet után, 2007-ben ismét életre hívta ezt az ősi szokást a katolikus egyházközség, amely immáron újból hagyománnyá vált városunkban.
Az idei év szertartásának különlegességét az adta, hogy a búzaszentelésre éppen Szent Márk evangélista ünnepén került sor, amely idén - húsvét negyedik vasárnapja lévén - a Jó Pásztor, azaz a papi hivatások vasárnapja is volt egyben, amely alkalomból egyházközségünkbe látogatott Majoros Márk, a szegedi Szent Gellért Szeminárium másodéves kispapja.
A szentmisét követően a tavalyi évhez hasonlóan a középkori Kunszentmárton közelébe, a telekparti határrészre vonultak ki a hívek lovas hintókkal, autóbusszal és autókkal. A járművek a búzaszentelés helyszínétől egy-két száz méterrel távolabb álltak meg, így a régi körmenetek hangulatát és bűnbánó jellegét idézve, a mindenszentek litániáját énekelve-imádkozva érkeztek meg a hívek a búzatábla szélén fölállított kis oltárhoz, ahol Kövesdy Zsolt plébános úr a négy égtáj felé könyörögve megáldotta a határ vetéseit és Isten áldását kérte az emberi munkára, a kedvező időjárás reményében.
Nemzeti imádságunk eléneklése után azonban nem ért véget az ünneplés, ugyanis még egy örömteli eseményre került sor, a hajdani telekparti iskolánál álló feszületnél. Az épületben lakó Kurenda Mihály, aki évek óta példaértékű szeretettel gondoskodik a telkén álló kőkeresztről, színes festéssel látta el a kereszten függő Jézus és a lábánál térdelő Szűz Mária alakját. Így tehát - a szintén Kurenda Mihály által készített harangláb jóvoltából - megszólaló csengettyűszó hívására Kövesdy Zsolt plébános úr megáldotta a megújult és csaknem régi fényében tündöklő feszületet.
Köszönet illet mindenkit, aki bármivel hozzásegített ahhoz - akár tevőleges munkával, fogattal, pogácsával, énekszóval - hogy idén is hagyományos módon, a határban kérhettük a Teremtő áldását vetéseinkre abban a hitben, amelyet eleink a következőképpen fogalmaztak meg a búzaszentelési könyörgő énekben: "Ha velünk az Úr áldása, nincs gondunk az aratásra".
ifj. Benke Tibor
